Sokszor elgondolkodom azon, hogy az emberek miszerint itélik meg a másikat. Annyi cimkével találkozunk a mindennapi életünkben, és ha nem jó cimke kerül ránk valami baj van velünk? Miben hibázunk mikor elfogadjuk a ránk aggatott cimkéket? Melyik cimke vagyunk valójában mi, és melyik csak valami borús agy koholmánya? A választ akkor kapjuk meg, ha mélyen magunkba nézünk, külső szemmel figyeljük önmagunk. Sokszor kapunk a környezetünktől hideget, meleget. Van, hogy az egekig magasztalnak minket és van, hogy a keresztvizet is leszedik rólunk egy egy valós vagy vélt ballépésünk miatt. Vannak elfogult emberek is akik csak a jót, vagy csak a rosszat hajlandóak észrevenni a másikban. Mennyit hihetünk el abból amit mondanak nekünk, rólunk? Tényleg létezik a jó és a rossz ember, vagy csak a valóság relativ voltában hánykolódunk farcs képeket kergetve. Mi a jó és mi a rossz? Van olyan ember aki csak a rosszra képes, és ennek van ellentéte is, vagy csak egyszerű emberek vagyunk jó és rossz tulajdonságokkal?